Kárpátalja keleti határain járva

– Avagy a hegyek mesélnek. Nagy élményben, szép túrában volt részem az elmúlt hétvégén. Egy lelkes csapattal eljutottunk Kárpátalja legmagasabb hegyei közé, s közülük kettőt meg is hódítottunk.

Kárpátalja, az Országnak ez a kis csücske is számtalan arcot, sok színes vidéket tartogat. A kárpátok koszorúja dominál, de ezek a hegyek a medence felé dombokká s csaknem teljesen síkká szelídülnek. Hát innen a síkról kerekedtünk fel 14en magyarok, hogy a Huculok lakta hegyvidéket bejárjuk.

Kőrösmező mellett vertünk tábort és innen indultunk csúcsokat hódítani.

A Jóisten ragyogó napsütést rendelt nekünk, így vidáman, gond nélkül vághattunk neki a meredeknek. Első állomásunk a Petrosz (Kőhavas) volt, ami bizony meredekségével igencsak próbára tette a csapatot. Megérte felmászni. Gyönyörű látvány mellett falatoztunk, pihentünk és barátkoztunk a távolban magasodó Hoverla (Hóvár) látványával, amit délutáni célpontnak tűztünk ki.

A két csúcs közti nyeregben a csapat ketté vált. Egyik fele visszaereszkedett a táborba, másik fele pedig tovább folytatta az utat a Hóvár irányába.

Itt a hegység minden nyári pompáját igyekezett felvonultatni előttünk ugyanis a Hoverla mögött gyönyörű viharfelhőket sodort a szél melyek rendre ott is maradtak a gerinc halicsi oldalán, így a velük járó esőnek is csak a permete érhetett minket.

Kárpátalja s ezzel Ukrajna legmagasabb csúcsát jelentő Hóvár alighogy leértünk róla, felöltözött tiszteletünkre és ködfátyla fölé még szivárvány koszorú is került.

Este, sötétedés után értünk vissza a táborhelyre, ahol bőven volt mit mesélni a csapat másik felének. A nap zárásaként fürödhettünk egyet a patakban, ami után már biztosan nem fázott egyikünk se.

György Márton
közösségszervező