A hétfői Pikuj mászás után kedd délután nagy gyerekseregre számítottunk a vasárnapi misét követő visszajelzések alapján. Fel is készültünk rá, hogy majd egyszerre kell 20-25 gyerekkel kell foglalkoznunk, ki is néztünk hát a játékokat hozzá.
Ami nem könnyű, mert ezek a gyerekek (még) nem cserkészek, így nem kezdhetjük rögtön a legcserkészesebb játékokkal, csak valami lájtosabbal. Azért persze találtunk annyit, hogy ismerkedésnek jó legyen. Még 5 óra körül is 35°C volt, és a játszótér üresen állt. Fél hatra megérkezett pár ovis srác a múlt hétről, akiknek nagyon megörültünk, mert épp azt terveztük, hogy először velük játszunk, aztán a nagyokkal.
Délután hat órakor két nagyobb srác is érkezett, akik elmesélték, hogy szóltak a cserkész és ministráns barátaiknak is, úgyhogy biztos leszünk még többen. Végül fél 7 felé jött még egy fiú a húgával, aki most lesz elsős, így velük, és a múlt heti srácokkal játszottunk vagy két órán keresztül. A 6-8 fős vegyes korosztályú társaságnak igaz nem volt könnyű közös játékot rögtönözni, hisz nem pont erre készültünk, ám szerencsére őrsvezetői tapasztalatunk segítségével kiötöltünk több olyan játékot is, ami végül bevált. Úgyhogy játszottunk egy jót, amit mindenki nagyon élvezett. A végén (este 8 felé) mindenki úgy távozott, hogy szólnak a barátaiknak is, és feltétlenül eljönnek másnap is.
A következő nap délelőtt az olaszországi Brescia városából érkezett segélyszállítmányok elosztásában segédkeztünk a plébánián. A levitézlett tányérok és étkészletek között akadtak nagyon szép tálak, és ismeretlen funkciójú konyhai eszközök is. Biztosan mindegyik kedves gazdára talál majd a környező falvakban. Grazie Brescia!
Délután felkészültünk a az előző nap beígért rohamra, ám azért a biztonság kedvéért utána néztünk pár olyan játéknak is, ami vész esetén kis létszámú közösségben is jól eljátszható. Végül mégis többen lettünk, mert pár újabb gyerek is kijött a játszótérre játszani, így hát őket is meghívtuk egy közös mókára. Persze nagyon élvezték és ígéretet tettek, hogy másnap is eljönnek, sőt magukkal hozzák a barátaikat is.
A következő 3 nap sorra az előző napok mintára folytatódott. Délelőtt a plébánián, vagy a Máltai Szeretetszolgálatnál segítettünk (2000 elsős gyereknek kellett “útravaló” csomagot készíteni, tolltartó, mappa, hegyező, ceruza, vonalzó stb.), délután pedig a gyerekekkel játszottunk. Már minden nap vannak visszatérő vendégeink, és mindig érkeznek újak is, sajnos a várva-várt tömeg nem akar megérkezni. Pedig aki itt van, lelkesedésből hívja őket, meséli, hogy milyen jókat játszunk. Így minden nap újra él a remény, hogy holnap sokkal többen leszünk!
A szülőkkel is sokat beszélünk, akik mind nagyon hálásak a foglalkozásokért nekünk, és örülnek, hogy játszunk a gyerekekkel. Az augusztus mindig ilyen – mondják, sokan nyaralnak, vagy egyszerűen otthon a lakásban kuksolnak. Őket próbáljuk valahogy minden nap játékra, mozgásra bírni a közösséggel.
Arra a megállapításra jutottunk, hogy annak a 40 gyereknek, akikkel rendszeresen játszunk, nagyon is szüksége van a közösségi foglalkozásokra, hiszen foglalkozásonként 10-12-en rendszeresen jönnek játszani. A legtöbben nyaralni mentek, vagy nyaralásból jöttek, ezért nem volt meg az állandó nagy létszám.
Teljesen jól van minden úgy, ahogy van. Természetesen mi igazodunk az igényekhez, és nem az igényeket alakítjuk magunkhoz. Holnap nagy nap vár ránk: megyünk a Munkács melletti Beregrákosra cserkészcsapatot alapítani, így óriási izgalommal várjuk, hogyan sikerül helytállnunk!
Balázs Bulcsú
közösségszervező