A régi Nimród
A dunaparti házsor nagy bérházai és üres telkei (lebontott malom) mögött a Víziváros belseje még megőrizte barokk kisvárosi jellegét.
A Vízivárosban egykor több – esetleg kifejezetten nagynevű – cserkészcsapat is működött. A legkisebb testvér, a talán leghányatottabb sorsú, de mégis a legszívósabbnak bizonyuló – ma ezek közül egyedüliként létező – a mi Nimródunk.
A 320. számú Nimród cserkészcsapat 1925 májusában alakult meg másfél tucatnyi, korábban más csapatokban cserkészkedő fiatalból. Első parancsnoka Czeiner László lett, aki a világháborús időkig látta el ezt a tisztet. A csapat fenntartója ekkor a Budai Katolikus Legényegylet volt. Ennek egykori, Fő utcai székházában volt első csapatotthonuk, első csapattáborukat pedig a Legényegylet fővédnökének, József főhercegnek alcsúti birtokán töltötték.
A régi Nimród vízicserkész-csapat volt. Saját maguk teremtették meg annak feltételeit, hogy rendszeres vízi cserkész életet élhessenek. A Legényegylet rendezvényein ugyanis ők látták el a ruhatáros szolgálatot, s ennek bevételeiből készíttették el az őrsi hajót. Ezt a népszigeti cserkész vízi telepen tartották, ahol rendszeresen láttak el ügyeleti szolgálatot is.
Érthető, hogy csapattáboraik jelentős részét vízparton tartották, s az 1933-as gödöllői világdzsemborin is a vízi cserkész altábor résztvevői voltak. Jó eredménnyel szerepeltek különböző vízi versenyeken, láttak el vízi cserkész feladatokat, Kisoroszi melletti csapattáborukban pedig négy, a Dunában felügyelet nélkül fürdő fiú életét mentették meg (az érintettek később a Cserkészszövetség életmentő kitüntetését kapták meg).
Tudjuk azt is, hogy szerettek síelni, és némelyik cserkész síversenyen az első helyezések valamelyikét szerezték meg. Részt vettek a megyeri nagytáboron, a Bi-Pi első magyarországi látogatása alkalmából rendezett nagy cserkészbemutatón, a nagybudapesti hadijátékon, a gödöllői dzsemborin; a csapat tízéves jubileumát pedig farsangi bállal ünnepelték meg. Kivették részüket az Eucharisztikus Kongresszus szervezési feladataiból, őrt álltak az Országzászlónál, s rendszeresen tisztelegtek a hősi halált halt katonák emlékművénél. S mindezek mellett folyt a talán kevésbé látványos, de sokkal fontosabb munka: őrsgyűlések, kirándulások és egyéb programok – azaz a cserkészet nevelő munkája.
Pedig az 1925-ben született csapatnak sok nehézséggel kellett szembenéznie. 1930-ban internátust létesítettek csapatotthona helyén – így kerültek a Ganz-gyár csapatának Marczibányi téri cserkészotthonába „albérletbe”. 1932-ben fogadta be őket az alsóvízivárosi kapucinus rendház, de néhány év múlva ők sem tudták tovább biztosítani a helyet számukra. Így eleinte, rövid ideig egy kis helyiséget béreltek maguknak a szomszédban, majd kerültek 1935-ben most már végleges helyükre. Fenntartójuk a Felsővízivárosi Szent Anna plébánia lett, ahol a mai Angelika presszó területén kaptak három helyiséget. Hasonló esetben más közösség talán szétesett volna, őket azonban mindvégig összetartotta a cserkészet eszméje.
A világháború folyamán a csapat vezetők nélkül maradt, a farkaskölykökkel egy női vezető foglalkozott. 1946-ban Noszter István szervezte újjá a csapatot, az ő irányításával tették újra használhatóvá a cserkészotthont; ő lett a csapat második parancsnoka. Ez az időszak sem tartott azonban sokáig. Mikor a cserkészetet 1948-ban betiltották Magyarországon, a csapat feloszlott, felszerelését pedig a Medve utcai iskola úttörőcsapatának adták át.
Az elkövetkező 50 esztendőben pedig szóba sem jöhetett, hogy Magyarországon lehetne cserkészetet csinálni. A régi Nimród idejéből is elég kevés tárgyi emlékünk maradt: az idő és a házkutatások során legtöbbjüknek végérvényesen nyoma veszett.
Az újjáalakulás
1989-ben, amikor a cserkészet megindítása már nem ütközött hivatalos akadályokba Magyarországon, a régi Nimród egykori parancsnoka, Noszter Pista bá bekopogtatott a Szent Anna plébániára, s előadta szándékát: ismét megalakítaná a cserkészcsapatot. Ő 76 éves volt ekkor, s megmaradt néhány régi társa sem volt sokkal fiatalabb. Lelkes támogatókra lelt azonban, – főleg Jánosa Domokos akkori káplán személyében – így 1990 tavaszán már sor kerülhetett az első fogadalomtételre, nyolcvannál több fiatallal. Az első vezetők jobbára az egyházközség ifjúsági közösségéből – az Szent Anna Meeting-ből – kerültek ki.
A csapat azonban nemcsak „az öregek nosztalgiájából” épült fel. Mindezekkel egyidőben és ettől teljesen függetlenül a közeli Toldy Ferenc Gimnázium néhány diákja is érdeklődni kezdett a cserkészet iránt. Kirándulni jártak, másokat is hívtak maguk közé, felvették a kapcsolatot az újjáalakult Cserkészszövetséggel – a gimnázium azonban nem vállalta, hogy csapatuk fenntartója legyen. Így kerültek kapcsolatba a közeli Szent Anna plébánián már működő Nimród cserkészcsapattal. Ők lettek annak Toldy raja, amely később a csapat őrsvezetői karának jelentős részét adta.
Az új Nimród cserkészcsapat legelső táborai a fiúk számára a Csobánka melletti Szentkútnál, a lányoknak pedig Gyenesdiáson voltak. A régi Nimród ugyanis fiúcsapat volt, az újba viszont már lányok is jelentkezhettek, s ekkor még nemigen találtuk meg a közös cserkészmunka lehetőségeit. A táborokat a következő évben is külön tartottuk, azóta azonban – az 1992. évi, dömörkapui tábor óta – már mindig együtt táborozunk. A lányok eleinte jóval kevesebben is voltak, mint a fiúk – s ennek megfelelően cserkészetünk is fiúsabb volt akkoriban – de az arányok a későbbiekben kiegyenlítődtek.
Az őrsgyűléseket eleinte a templom egyik félreeső részében, a Hősök Kápolnájában tartottuk, később bejáratosak lettünk a többi hittanterembe is. Évekkel később pedig, mikor a vakok otthona elköltözött a plébánia épületéből, saját helyiséget kaptunk, melyet azóta is csapatotthonunkként használunk.
Táborozási rutinunk is fokozatosan fejlődött. 1993-ban, Döbröntén már keretmesénk is lett: Mátyás király nádorának hadaiként táboroztunk Himfy Imre rablólovag várának falai alatt. 1994-ben, Péliföldszentkereszten őrsi körletek – illetve középkori céhek városrészei – is voltak. A következő években pedig előkészítettük és végigéltük a honfoglalást és a kalandozások korát (a honfoglalás millecentenáriumának idején); voltunk gallok és indiánok; éltünk Imre herceg udvarában (a millenniumi évben); és résztvevői voltunk 1997-ben a Kerekasztal Nagytábornak is, amelyben öt másik cserkészcsapattal együtt alkottuk Artúr király Angliáját. Az új évezredet az európai kultúra hajnalát jelképezendő, az ókori görög világgal kezdtük.
Táborainkat – leszámítva a két első leánytábort – mindig a fiatalok vezették, hiszen Noszter Pista bá életkora és egészségi állapota miatt erre nem vállalkozhatott. Igaz, a fiatalok maguk is eközben ismerkedtek csak a cserkészélettel. Első vezetőink még a Szövetség „gyorstalpalóin” szerezték meg alapismereteiket. Később volt egy csapatszintű őrsvezetőképzés is, majd a csapat bekapcsolódott előbb a körzeti, majd a budai kerületi, illetve az országos vezetőképzésbe. Első jól képzett segédtisztjeink 1992-ben végezték el a st-tábort. Az akkori fiatal, egyetemista generáció kellő szabadideje és lelkesedése sokat jelentett a csapat élete szempontjából. Noszter Pista bá, a csapat hajdani és újjáalapító parancsnoka 1995-ben, a csapat jubileumi ünnepségén adta át a parancsnokságot Sergyán Szabolcsnak, ő pedig néhány év után Koltai Andrásnak. Pista bá a csapat örökös tiszteletbeli parancsnokaként távozott közülünk 1998-ban.
Mindeközben egyre inkább bekapcsolódtunk a cserkészet hazai vérkeringésébe is. Többen ott voltunk az 1993-as Gödöllői Emléktáboron, nagyobb cserkészeink a 2000. év esztergomi Millenniumi Emléktáborában, néhányunk pedig a Csobánkán megrendezett Carpathia 2001-en. Rendszeres résztvevői vagyunk a kerületi és az országos cserkészeseményeknek, s több vezetőnk vállalt és vállal különféle kerületi és országos tisztséget, feladatokat is. S talán azt is érdemes megjegyezni, hogy a Cserkészszövetség két további csapatát (a budapest-istenhegyi, valamint a kismarosi cserkészcsapatokat) egykori Nimród cserkész vezette.
Persze, az elmúlt esztendők nem csupán töretlen fejlődést jelentettek számunkra. Őrsök nem csak alakultak, de meg is szűntek – avagy összeolvadtak – az idők folyamán. Gyerekek, és vezetők is jöttek, de mentek is – ugyanúgy, ahogy környezetünk is sokat változott ezalatt – s ez valamiképpen természetes. Közben pedig már cserkészként nőhetett fel néhány nemzedék, köztük az is, amelyik most már saját, átélt cserkészmúltjának élményei és tapasztalatai alapján vállal egyre nagyobb szerepet a csapat életében és jövőjének alakításában – hogy folytathassuk együtt a jellemnevelés nagy játékát, amit cserkészetnek nevezünk.
Az új Nimród
2010 folyamán a csapat parancsnokságát egy régi kiscserkész, majd cserkészvezető, Zsidi Kristóf vette át. Az átalakulások, és az új idők kihívásainak köszönhetően, a csapatlétszám ekkor elég alacsony volt, de pár év kitartó munka és új aktív vezetők segítségével, most 10 év után, 2020-ban, azt tudjuk mondani, hogy egy nagyjából 80 fős, folyamatosan fejlődő, aktív csapat képét mutatja a Nimród.