Beszámoló a Tisza-tó körüli kerékpártúráról

Első alkalommal vágtunk neki kerékpáros túrának a Róka raj lelkes tagjaival. Miután sikerült minden nehézséget elhárítani utunkból, mint például utolsó pillanatos kerékpár szerelési feladatok, csomagtartó rögzítés, kerékpáros táska szerelés és bringázás kölcsön biciklivel végre egy nap késéssel elindultunk a túrára. Örömünket csak tetézte, hogy szombat kora reggel kiadós esőben tekerhettünk a Tiszaira. A közel 25 percig tartó jegyvásárlás után alig tíz percünk maradt felszállni a Füzesabony felé tartó vonatra. A kalauz hölgy még biztos nem ivott kávét aznap reggel, mert mind a négy kerékpárt az utolsó kocsi végére akarta felküldeni. A kísérő kalauz hátul ennek persze nem örült. Röpke ide-oda szaladgálás után végre elöl kettő hátul kettő felállásban utaztunk.

Füzesabonyban átszálltunk a Tiszafüred felé tartó vonatra, melyen mindannyiunk örömére külön kerékpáros kocsiban utazhattunk a végcélig. A fülkében elrágcsáltuk a csomagolt uzsonnát, kipihegtük magunkat és hippsz-hoppsz meg is érkeztünk a kempingbe. Amíg beregisztráltam maroknyi csapatunkat Nerina, Áron és Gábor felállították a két sátrat és neki is vághattunk a tó körbetekerésének. Iszonyatos szembe szélben tekertük le az első 15 km-t. Az egyik kikötőnél kénytelenek voltunk hosszabb időre megállni, mert a viharos szél sötét felhőket terelt egybe az égen és úgy nézett ki a dolog, hogy most aztán alaposan elázunk. A tó partján három simogatásra kiéhezett kutyával barátkoztunk össze. Elkurkásztunk a stég melletti vízben, Nerina színházi gukkerével pedig közelebb hoztuk a távoli vadkacsákat, Áron ötlete nyomán pedig eltávolítottuk a saját lábunkat magunktól a visszafelé fordított távcsővel. Igazán jól elszórakoztattuk magunkat és közben az esőfelhő is meggondolta magát és inkább Tiszafüreden esett. Megúsztuk két csepp vízzel.

A tó melletti töltésen körbevezető kerékpárúton elég unalmas tekerni. Gábor az elengedett kezes bringázást gyakorolta, Áron kacskaringózott az úton unaloműzésképp, Nerina pedig kilométerenként megállt levenni a kabátját, majd felvenni. Nem unatkoztunk. Végre megérkeztünk Abádszalókra, ahol a helyi boltot zárva találtuk, így a drága fagyizót kihagyva inkább továbbtekertünk Kiskörére és meghívtuk magunkat egy jégkrémre a helyi boltban.

A visszafordító után enyhe hátszéllel vágtunk neki a maradék táv leküzdésének. Jobban suhantak a biciklik. Sarud környékét újabb pihenőt eszközöltünk és bejelöltük a térképen az eddigi látványosságokat: a fagyizós helyet, a hattyút és a kutyákat, a víztárolót. Poroszlón már meg sem álltunk, viszont nem tekertük teljesen körbe a tavat, hanem a hídon átvágva egyenesen Tiszafüredre gurultunk. Még volt egy óránk, hogy kiélvezzük a kemping melletti strand nyújtotta lehetőségeket.

A fürdő után megraktuk a tüzet és megsütöttük a boltban vásárolt virslit. Sajtráolvasztási technikáinkat a leggyakorlottabb hamburgergyáros is megirigyelhetné. Elővettük a híres cserkészek mondták játékot és toltunk egy kört Morze kód villantásból is kerékpárlámpával. Háromszor is neki indultunk hogy a fárasztó nap után nyugovóra térjünk, de mindig eszébe jutott valamelyikőnknek még egy népdal vagy egy jóféle történet. Aztán még negyedjére is visszatértünk a szalonnasütő melletti tisztásra megnézni a csillagos eget. A nyeles lábas formájú Göncöl szekér a helyén volt.

Reggel alapos és kimerítő reggeli után kaptuk a sátorfánkat. A Hortobágyra necces lett volna elkerekezni a főúton, extra költségekbe pedig nem akartuk venni magunkat azért a kilenclyukú hídért. A kempingben a helyi pincérrel, szakáccsal kávézgatva kaptuk a tippet: Tiszaörvény mellett a Szabics kikötőből indul a Tisza-tavi tanösvény: izgalmas kaland, sok ismeret, csizmás, csónakos túra vár minket.

Nosza, átgurultunk a szomszéd falu kikötőjébe és beneveztünk a természet ismereti körtúrára. A rutinos motoros ladik sofőr egy perc alatt átzsuppolt minket a túlpartra. Nekivágtunk a szúnyogdús ösvénynek. Már az első szakaszon lefárasztottuk magunkat azzal, hogy minden táblát elolvastunk, lefényképeztünk és beazonosítottuk a rajta szereplő növényeket, fákat, élőlényeket.

A fahídon átkelve a hosszabb szakaszon már kevesebbet időztünk olvasgatással, a szúnyogok is jobban csíptek. Megnéztük a halászok, kosárfonók, teknővájók életét bemutató kiállításokat. Eljutottunk a Pákász ösvényhez, de azt hittük meg kell várnunk amíg a túravezető az előző csoporttal visszaér a kiinduló ponrta. Elmentünk hát a végpontnál található kilátóig, de előtte még a kihelyezett ladikokba ülve körbeeveztünk a Göbe belső tavon. Visszaúton találkoztunk egy pákász túrán részt vett turista társsal, aki elmondta, hogy a csizmás, dagonyázós, lápvilági ösvény nem vezetett túra.

A kiindulópontra érve kiugrottunk a cipőnkből és felöltöttük a kihelyezett 45-ös méretű gumicsizmákat. Nerina megvárt minket a parton, mivel a szúnyogok teljesen letikkasztották. Áthúztuk magunkat a kötélcsörlős ladikon a túlpartra és megállás nélkül végigcuppogtunk a saras, lápos, ingoványos területen. Az állomásokon nem mertünk megállni, mert a vérszívók csak addig hagytak minket békén, amíg mozgásban voltunk. Azért pár felvétel itt is készült. Áron és Gábor halkan sikongatva élvezte a félórás sárdagonyát. Bánhatja, aki kihagyta!

Gyalogtúránk végeztével visszagurultunk a Tiszafüredi tópartra és lazításként két óra szabadprogram következett. Fájó szívvel intettünk búcsút a vidéknek.

Gratulálok a Róka raj három kitartó tagjának: Kiss Nerinának, Galán Gábornak és Kaposi Áronnak a teljesítményért. Közel 80 km-t tekertek le és a rossz idő sem szegte kedvüket!

További fényképek ITT!

Jó munkát!

Varga Gabriella

cspk