Eljött a nap, amire vártunk. Személy szerint én reggelire alig tudtam enni valamit, annyira összement a gyomrom az izgulástól. Napos volt az idõ, nagyon meleg, de azzal a tudattal viseltük ezt a meleget, hogy Japánban úgyis durvább hõségre számíthatunk. Mondhatnám, hogy a tudat segített, de ettõl még meleg volt.
A délelõtt szabad programmal, játékkal telt. Ezidõ alatt sikerült megnyugodnia azoknak is, akik eddig izgultak. Természetesen elkezdõdött az egymás riogatása: ki mit vagy mit nem pakolt be. A másik közkedvelt téma: milyen cseretárgyakat hoztunk a jamboree-ra.
Azt hiszem a legdurvább, amit hallottunk, az az a négyfõs kompánia, akik fejenként 120 gubacsot hoztak cserrére. 480 gubacsot faragtak és díszítettek ki.
Habár voltak már elõkészítõ hétévgék sok volt az új arc. Már a határontúli magyarok is köztünk voltak. Fura volt látni, hogy mennyire más már ott is a cserkészet, vajon mi vár ránk, mikor az egész világ különbözõ cserkészeteit láthatjuk?
Ebéd után volt pár rövidebb elõadás. Néhány egészségügyi tanáccsal, erkölcsi támogatással, és gyakorlati információkkal. Utána egy forgó kezdõdött. Itt megkaptuk az egyenruhánkat. Azt hiszem sokakat meglepett, hogy a búr kalap viselve jól fest. A táskánkba bepakoltuk a pluszba kapott felszereléseket, meg egy kis ételt. Ez a kis éppen brutális mennyiségekben értendõ. Mindenki fejenként körülbelül 7 kg kaját kapott, ami tekinve a kontingens létszámát nem kevés. A táska súlya is meggyarapodott, de lemértük, és szerencsére nem volt olyan, aki túllépte volna a megadott súlyhatárt.
Habár nem tûnik nagyopn fárasztónak ez a nap így leírva, azért vacsorára sikerült annyira lefáradnom, hogy véletlenül nem az ételes zackómat hoztam magammal, hanem a kapott felszereléseket.
Mindent összevetve jó nap volt. Sokan már most elrepültek. Mi meg, az ittmaradtak, izguzlunk, számolgatjuk, hogy itt hány óra lesz mire Japánba érünk, vagy Moszkvába érve itt mennyivel lesz korábban, és Moszkva Japánhoz képest mennyire eltolódott, amíg azt se tudjuk már, hogy voltaképpen most hány óra van. Valamint próbáljuk felfogni, hogy mi holnap tulajdonképpen elrepülünk a világ másik felére.