KÉPGALÉRIA
156 cserkész egy repülőgépen. Talán még sosem utazott ennyi cserkész egyszerre. Majdnem teljesen megtöltöttük az A320-as Airbust. De előtte még ki kellett érnünk a reptérre.
Az időjárás sajnos továbbra sem volt kegyes hozzánk, így éjszaka szemerkélő esőben kellett csomagolnunk, bár igaz, hogy a nagyobb zuhék ezúttal elkerültek minket. A résztvevők éjfél körül feküdtek le aludni a csűrben, míg a vezetők egy kicsit tovább maradtak fenn pakolni a közös holmikat és áthidalni a remek kis áramszünetet.
Legnagyobb szomorúságunkra Retkes Ricsi már nem tarthatott velünk. Előző nap olyan rosszul esett, hogy eltörte a lábát és az éjszakát már a kórházban töltötte műtétre várva.
Hajnalban keltünk, hiszen az első két rajért már 6 órakor megérkezett a busz. Pakolás takarítás, Isten veled cserkészpark!
A reptéren nem kis feltűnést keltett a csapatunk, ami a második busz megérkezése után gyorsan lepakolt és a cuccainkkal a kezünkben rajonként felsorakoztunk az épület előtt. A várakozásainkhoz képest nagyon gyorsan, egy óra alatt becsekkolt mind a 156 cserkészünk. Bár a reptéren felkészültek az érkezésünkre, talán mégis megleptük őket, mert a szokásos két busz nem volt elég a repülőgéphez szállításunkhoz.
A gépen elhelyezkedve a kapitány jött ki köszönteni a nem mindennapi utasokat. Kis késéssel, de felszálltunk. A repülés első izgalmai után a fáradtabb tagok hamar elaludtak. Bár biztos mindenki felkelt arra, amikor 10 000 méter magasan felköszöntöttük a születésnapjukat ünneplőket.
Malmöben a már elfelejtett napsütés várt minket. A több napi esőzés után végre elkezdtünk kiszáradni. Nagy nehezen összeszedtük a csomagjainkat és kiszabadítottuk a fóliahalmokból, amibe itthon csomagoltuk őket. A reptér előtti parkolóban már vártak ránk a buszok. Vicces, de a buszút hosszabb volt, mint a repülőút! Végül begördültünk a Dzsembori területére és egy rövid regisztráció után leparkoltunk a buszterminálunkon. Itt mindenkit egy főleg lányokból álló vidám és nagyon segítőkész svéd csapat várt minket, akik segítettek kipakolni és cipelni a holminkat.
Minden raj elvonult a körletébe és nekiállt felépíteni azokat. Mindenki letesztelhette a boltokat, ahol az élelmiszereket kell beszerezni és kiélvezhette a gyönyörű svéd naplementét, ami után már a saját sátrainkban hajthattuk álomra a fejünket.
Raji beszámolók:
Szent-Györgyi Albert
Mielőtt felkelt volna a Nap, már ébren voltak az első cserkészek. Hihetetlen gyorsasággal pakolták össze táskáikat, és már rohantak is a busz felé, ami kidobta őket a Liszt Ferenc repülőtér egyes termináljánál. Mindeközben a másik két raj, aki békésen szuszogott a napfelkeltéig, felkelt, és hasonlóan tett, mint elődjei, és egy gyors reggeli után betömörültek a buszba, és elindultak a repülőtér irányába. A következő pillanatban már Svédország kellemesen meleg napsütötte útjain kanyarogtak. A busz kereke kavicsokat vert fel a mezőn miközben befutott a jamsitera. Vidám cserkészek ezrei mosolyogtak vissza a buszból kábán kinéző, utazástól elfáradt magyarokra. A svédek spontán segítségnyújtása segítette suhanó seregünket serény suttogással. A kellemes meleghez hozzászokva felvertük sátrainkat, és vacsoráztunk, és megnéztük a csodás naplementét, amelyhez foghatót még senki sem látott. Egyszerre láthattuk a narancssárga és lila összes árnyalatát, ami percről percre folyamatosan változott, végül teljesen eltűnt. Ekkor kezdődött az éjszakai élet. A fiatalok elindultak a központ felé és ismerkedni kezdtek. Néhányan összebarátkoztak a kanadaiakkal, akikkel együtt énekelték mandolinkísérettel a Hey Soul Sister című számot. Volt aki angolokkal, németekkel
Gábor Dénes raj
Mindenki izgalommal telve és nagyon korán ébredt. Voltak olyan merészek is akik 03:50-kor kelve mentek mosakodni és pakolták össze cuccaikat a nagy útra. Feszített tempóban ment mindenki készíteni és felvenni saját kis úti csomagját. Az úgymond fél reggelit követően nagyüzemi csomagolás vette kezdetét, hogy nagy kuffereink épségben megérkezhessenek velünk együtt Svédországba. Kontingensünk két részletben érkezett a repülőtérre. Amíg vártuk a hátramaradt két rajt volt pár óránk beszélgetni és kiváló fotók is készülhettek . A meglepően gördülékeny biztonsági ellenőrzések után …Wááááá kellemesen nyugodt cikkírásunkat megzavarva éppen most láttuk meg Bear Gryllst !!! 
..
végre felszállhattunk a Wizzair csodálatos ciklámen színekben pompázó repülőgépére. A nagyon jó fej kapitány köszöntése után úszhattunk a felhőkön Malmö felé. Az út rövid és kellemes volt. Svédország köszöntésünkre verőfényes napsütéssel kedveskedett. Svédies precizitással vártak minket buszaink és szállítottak a helyszínre. Irónia: 1 és fél órát repültünk, 2 és fél órát utaztunk busszal J . Érkezésünkkor csakúgy zsongott a buszunk a jamboo hangulattól és a lányok felkiáltásától hogy: Jujj de cukik..:D . A busz utolsó lépcsőfokát elhagyva úgy gondoljuk,hogy mindenkit fergeteges érzés töltött el belül. Kánya bácsi navigálása következett és dicső raját a luxusszállodánk helyére vezette. Raj fotókat készítettünk és megkaptuk a kisebb, de annál lényegesebb dolgokat, azonosító kártyáinkat és nyakkendőinket. 10 percet sétáltunk és ezalatt máris elkezdtünk ismerkedni, cséndzselni mindenféle nemzetekkel. A körletünket (luxusszállodánkat) lakhatóvá tettük : bepakoltunk és elrendezkedtünk. Fárasztó és élménnyel teli napunk megkoronázásaként királyi lakomában vettünk részt. 23 órakor levontuk a még nem létező zászlónkat és rendkívüli izgalommal töltődve nyugovóra tértünk.
Tyukodi Fruzsi, Bokor Dani
