Bélay Barnabás
1514, Egyiptom
Mai ismereteink szerint a szörényi bán volt az első magyar utazó, aki követként Afrika földjére lépett, mint a török szultán követe.
Jetting Károly
1772, Nyugat-Afrika
Angol szolgálatban állt, amikor a szenegáli partoknál hajótörést szenvedett a rabszolga és gályarab sorsban is részes magyar kalandor. Kilenc hónapig élt egyedül egy lakatlan szigeten.
Benyovszky Móric
1774-1776, Madagaszkár
Madagaszkár alkirályaként ismeretes magyar utazó, Madagaszkár egyik főutcája is róla lett elnevezve. Afrikán kívül bejárta az egész világot több gyarmatosító ország szolgálatában.
Dombay Ferenc
1780 Marokkó
II. József küldöttje, tolmácsként és diplomataként jutott el Marokkóba, ahol az ország történetének, nyelvének és néprajzának egyik első kutatójává vált.
Magyar László
1849-1864, Angola
Tengerészként bejárta a világ tengereit, mielőtt Afrikába eljutott volna, háborúzott az argentin hajóflotta élén, majd a vereség után halálra ítélték, végül egy ellenséges francia kapitány bizonyította ártatlanságát. A kikötőben aztán később hallotta, hogy Afrikai király keres európai tengerésztiszteket flottájába, ekkor vette az irányt Afrika felé. A király Trudodati Dalaber Almanzor szívesen fogadta országában, és a Kongó feltérképezetlen vidéke felé irányította Magyart, aki feltérképezte az addig ismeretlen világot, leírta természeti kincseit, néprajzi viszonyait. Mivel feljegyezte, milyen mély nyomokat hagyott a sok évszázados rabszolga kereskedelem a vidék őslakosaiban, az illegális rabszolga kereskedőkkel összetűzésbe keveredett, akik majdnem megölték, most úgy menekült meg, hogy egy volt argentin bajtársa felismerte. Több további expedíciót is vezetett, a legjelentősebb a Bihéi királyságba tett utazása volt, ahol ő volt az első fehér ember. Az itteni uralkodó lányát feleségül véve a bennszülöttek elöljárójaként szinte korlátlan erőforrásokra téve szert kilenc kutatóutat szervezett. Utazásai közben feljegyezte a vidék társadalmi, gazdasági és uralkodói rendszerét, amely szinte az egyetlen forrás a vidékről a gyarmatosítás előtt időből. A Magyar Tudományos Akadémia a tagjai közé emelte őt miután kiadta kéziratainak egy részét Dél-Afrikai utazások címen, a kötet befejező részei azonban már nem készültek el.
Sass Flóra
1861-1865, Egyiptom, Szudán, Uganda
S. W. Baker angol felfedező felesége és munkatársa is egyben. Férjével a Nílus forrásának kutatására adták fejüket, a második forrásként ők fedezték fel az Albert-tavat és a Murchinson vízesést. Az afrikaiak Flórát Myadue, azaz Hajnalcsillag névvel illették.
Solymos Béla
1875, Szudán
Mérnökként a Nílus deltavidékét tanulmányozta és kijelölte a szudáni vasút nyomvonalát. Eközben sok érdekességet gyűjtött a vidék földrajzi, néprajzi és történelmi anyagából.
Teleki Sámuel
1887-1889, Tanganyika, Kenya
Utazó és vadász, akit Rudolf trónörökös bízott meg azzal, hogy Afrikában sétáljon le a térképről, és induljon a még felfedezetlen vidékek felé. Kísérője Ludwig von Höhnel (Höhnel Lajosként is emlegetik, bár ő mindig is németnek vallotta magát), aki a haditengerészet embere volt. Együtt felfedezték a Teleki vulkánt, a Rudolf és Stefánia tavakat. Teleki útja természettudományi gyűjtőút is volt, számos új állat és növényfajt fedeztek fel, melyek közül néhány máig Teleki nevét viseli (Lobelia telekii, Senecio telekii). Ő jutott fel elsőként a Kilimandzsáró és a Kenya-hegy hóhatáráig, ezen hegyeken találta az előbbi növényeket is.
Czimmermann István
1889-1849, Mozambik
Jezsuita hittérítőként fáradozott Mozambikban az Alsó-Zambézi vidékén élő népek oktatásának szervezésén. Nyungve nyelvre fordította a Bibliát! A Zambézi vidékének néprajzi leírója.
Kittenberger Kálmán
1903-1912, 1926-1929, Kelet-Afrika, Kenya
Léván született 1881-ben szegény családban. Természetrajz iránt érdeklődött, tanára megtanította az állatok preparálására, aminek később nagy hasznát vette. Segédpreparátori állást kapott a Nemzeti Múzeumban. Érdekelte a trópusi élővilág, mellyel önképzés útján ismerkedett meg, majd preparátorként Damaszkin Arzén magával vitte Afrikába, utazását a Nemzeti Múzeum finanszírozta, gyűjteményekért cserébe. Mombasából indulva beutazta Kenyát, Ugandát, Tanzániát, Etiópiát. Összesen hat gyűjtőútja során Hatvan-ezres gyűjteményt szerzett a múzeumnak, köztük 300 új faj mintáival. Sokszor került életveszélybe, egy ízben oroszlán által letépett hüvelykujját küldte el főnökeinek, bizonyítva, hogy folyamatosan dolgozik a preparálással (az ujjon lévő arzénnyomok bizonyították ezt). Később Nagymaroson telepedett le. Kittenberger Kálmán a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség lévai csapatának névadója és róla neveztek el a lévai vár közelében egy utcát is.
Almássy László
1926, 1929, 1932, 1933, Egyiptom, Szudán, Líbia
Kádár Lászlóval felkutatták a líbiai sivatag utolsó fehér foltjait is, köztük a Zarzura-oázist. Az Uveinat hegységben több ezer ősi sziklarajzot fedezett fel és elsőként térképezte fel az egyiptomi Nagy-Homok tengert. A nagy sikerű angol beteg film főszereplőjével is azonosítják őt, de ezen történet valósága az, hogy a háború alatt a németek észak-afrikai kötelékében szolgált és tolmácsolt egy lezuhant kanadai pilóta és a német tisztek közt.
Széchenyi Zsigmond gróf
1927-1938, 1963, Egyiptom, Líbia, Szudán, Tanganyika, Kenya, Uganda
Vadászutazó, gyűjtő és szakszerű vadászkönyvek írója, vadászati expedíciók szervezője.
Forrás: National Geographic magazin, Internet