Kedves Blogolvasók,
ha nem is a menetrend szerint, de az utolsó blogbejegyzéshez érkeztünk, hiszen hazaértünk és a blog is elérhetővé vált. Szerencsére egyben, egészségesen, néhány csomagunk fél nappal utánunk, de azt meg házhoz szállította a magyar légitársaság.
Ahogy tapasztaltátok, úgy alakultak a dolgok, hogy amikor nagy ritkán internethez is tudtunk jutni, akkor sem tudtunk Számotokra a blogon keresztül üzenni, mert technikai gondok merültek fel, ám a sok ránk-gondolást, imákat éreztük, köszönet értük! A hozzászólásokról nem is beszélve 
Most, a projekt lezárása felé közeledve az utómunkák vannak soron, a beszámoló(k)ról még érkezik majd információ.
A köszönetnyilvánításnak is itt van a helye: Utánatok, Kedves Olvasók, köszönetet kell mondanunk támogatóinknak is: többek között a Váci Római Katolikus Egyházmegyének, Hajdúdorogi Görög Katolikus Egyházmegyének, a Sanofi Aventisnek, az UniCredit Banknak, az iKalandnak, valamint a Móritz Kft.-nek. Köszönjük, hogy lehetőségeik szerint támogatták cserkészmunkánkat!
Kedves Blogolvasok,
orommel latjuk, hogy ujra mukodik a szerver es igy ujra eletjelet tudunk adni magunkrol. Minden rendben es izgalmasan alakul velunk, a Moot tabor sikeresen befejezodott augusztus 6-an este, elotte ugyesen bemutatkoztunk a nemzetkozi delutanon szep kiallitassal es nepszeru gulyassal , meglatogatott bennunket a Konzul Asszony a csaladjaval, valamint utolso cseretargyainkat is elcsereltuk a tabor vegeig.
Ezutan egy napot meg a helyszinen satraztunk, majd augusztus 8-an reggel nyakunkba vettuk a videket. Ket csoportra oszolva az egyik tarsasag (Kinga, Panni, MNP, Nandi, Levi) a Masai Mara Nemzeti Park fele vette az iranyt, mig a t0bbiek Tanzaniaba buszoztak (Fruzsi, Palma, Amanda, Jani, Kristof, Albert, Gyombi) es Arushaban jol megszalltak.
Csak roviden: a szafarisok sok szep es nagy allatot lattak , a tanzaniasok pedig egy Kenyatol sok dologban kulonbozo uj orszagot.
Innentol meg az eddiginel is nagyobb szurkolast kerunk, ha lehet: holnap (aug.10) reggel az egyik csoport elszant tagjai nekivagnak a Fenylo Hegynek, a Kilimandzsaronak, terv szerint szombaton elerve a tetejet es vasarnap visszaerkezve. A szafaris csoport egy masik nemzeti park meglatogatasa utan erkezik majd Tanzaniaba.
Igyekszunk jelentkezni, mindenkinek udv otthonra!
A mai napot (augusztus 3.) szintén nagy izgalommal vártuk, mert sikerült feliratkozni a Safari Walk fantázianevű programra, gondolván, hogy végre állatokat is láthatunk, ha már ezt ígérték előre a táborszervezők. Naptej, fényképezőkép és szafariruha bekészítve, jó helyek a buszon elfoglalva, aztán indulás. Még a rusztikusan díszített kapunál sem gyanakodtunk, és még az árlistánál sem, aztán bementünk. Mentünk, mengedéltünk egy tanösvény-szerű kiépített úton, érdekes táblákat olvasgatva és körbekerített területek között. Vártuk, hogy vége legyen a felvezetésnek, de hamar kiderült, hogy az egész naposra meghirdetett program gyakorlatilag 4 órán át tart, és a kb. két km hosszú tanösvényen sétálhatunk csak, az elkerített állatokat nézegetve. Egyből a budapesti (meg nyíregyházi) állatkertek jutottak eszünkbe, de a színvonalbeli eltérésen kívül az is különbség, hogy itt nem jött a 72-es troli . Miután beletörődtünk a dologba, igyekeztünk minél tüzetesebben megvizsgálni a lehetőségeket, így az először láthatatlan állatokat is sikerült felfedezni, felébreszteni . Láttunk orrszarvút (rhino , leopárdot, gepárdot, struccot (bár ilyen Berkenyén is van ), Colobusmajmokat, albino-zebrákat , oroszlánt, mozdulatlan krokodilt könnyekkel, de a legviccesebbek a szabadon élő páviánok voltak, akik köztünk és felettünk szaladgáltak és élték közösségi életüket.
A táborhelyen este koncert volt, európai zenék afrikaiasítva, nagy népszerűségnek örvendve a résztvevők körében. Az Internet mára eltűnt, ahogyan néha az áram is.
A mai napunk (augusztus 2.) sztárfutással kezdődött, ugyanis két híres kenyai futó látogatta meg a tábort és az előzetes jelentkezés után velük és egymással lehetett versengeni a 4.3 km-es távon a tábor területén. A papírforma szerint az első néhány száz beérkező helyi és környékbeli országokból került ki.
A csomagolt ebéd után városnézésre indultunk Nairobiba, Kenya fővárosába. Nem különösebben szép hely (bocsi ) a mi szemünkkel, elég zsúfolt, őrült a közlekedés, minden járda szélén szögesdrót jelöli a parkok határát. Megnéztük a helyi cserkészboltot, ami inkább raktár, vannak a miénkhez hasonló különpróbajelvények, az árak is hasonlók. Megnéztük az üzleti belvárost, ahol minden minisztérium megtalálható, vannak vicces nevűek, pl. Ministery of Roads, Ministery of Planning, meg hasonlók , mások itt a fókuszok. Ebben az üzleti negyedben vannak a modern és jellegzetes felhőkarcolók is, ám ettől néhány száz méterre már jelentősen más városképet kapunk, a híres nyomornegyed, a Kibera területén a főváros lakosságának negyede, kb. egymillió ember él számunkra megdöbbentő körülmények között.
(Augusztus 1.)A helybéli logisztika 7 óra alatt sikeresen lebonyolította az összetett feladatot: 600 cserkész buszos elszállítása 130 km-es távolságra. Az átlagsebesség meglehetősen jó , főleg ha belevesszük, hogy a buszok lerobbanása rendszeres, ahogyan a nyugatiak nyomására állandóvá vált pénzköltő programpont (látogatás a nakumatt-ban = helyi teszkó) is. Mindenképp meg kell említeni a helyi idő fogalmát, miszerint elkésni lehetetlen , a megadott időpontokhoz tetszőleges számú órát adhatunk hozzá, egy órától fél napig terjedő intervallumban. Mindezt persze az elmaradhatatlan Hakuna matata! (=minden rendben) felkiáltással. Tehát a majdnem egész napot igénybe vevő utazás után rögtön kezdődött a tábori szentmise (program szerint 17 órától, helyi idő szerint 18:15-től , ahol a sok keresztény nemzet cserkészei vettek részt. Akarva-akaratlanul észrevettük, hogy egészen jól tükrözi a valóságot a misén résztvevő nemzetek aránya: portugálok és olaszok, spanyolok, magyarok, néhány angol és német (a lengyelek nagy hiányzók, ahogyan a táborból is!), és sok-sok latin-amerikai és afrikai. Hát így nézünk ki
Európa, nesze neked
Ami azért jó: a szuahéli gyorstalpaló mai szava: baraka = áldás.
Mindenkinek Baraka Kenyából!
Az utolsó, Kaiyaba expedíciós központban eltöltött napunkon (július 31.) a tábor szervezői különleges, fakultatív programmal készültek számunkra: az Egyenlítőhöz szerveztek utazást. Bár a tábla nagyjából 35 méterre fekszik a műholdak által mutatott Egyenlítő helyétől, azért jól szórakoztunk
Holnap visszatérünk a Nairobi szélén található központi táborhelyre, ahol az összes vándorcserkésszel együtt töltünk még 5 napot.
A nemzetközi őrsönként lévő életet (főleg a közös főzést
) lassan megszokjuk, bár az európai ízek egyre inkább hiányoznak! Az idő még mindig elég borús, néha süt csak ki a nap: a helyiek télikabátban és sapkában járnak, a skandinávok rövidnadrág-szandálban
Egy olyan városban volt szerencsénk ma (július 30.) látogatást tenni, amire már régen készültünk: BiPi életének utolsó színhelyére, Nyeri-be. Sikerült a Csapat minden tagját összegyűjtve, rövid ideig csak magunkban lévén emlékezni és tiszteletünket leróni az Alapító sírjánál. Igazán megható volt a képeken már oly sokat látott síremlék előtt állva köszönetet mondani, felidézve saját élményeinket, amiket a cserkészéletnek, életformának köszönhetünk. Sajnos a BiPi által annyira szeretett Mt. Kenya hegyet nem láthattuk, talán egy következő látogatás alkalmával
Hasonló izgalommal készültünk a PaxTu múzeum-szálloda meglátogatására is, aminek már a kertje lenyűgözött bennünket: rögtön megértettük BiPi és felesége választását a nyugodt évek eltöltésének ideális helyszínére. Az igazsághoz tartozik, hogy egy szobáról van szó a luxusszállodán belül, amit BiPi barátja, Lord Corbett építtetett számukra. Ez az emlékszoba egy volt BiPiék lakrészei közül, amiben most a világ cserkészereklyéi, nyakkendői láthatók, mától kezdve magyar részei is vannak a gyűjteménynek. A szoba külön érdekessége, hogy a kandallóban lévő tüzet sosem hagyják kialudni.
Csapatunk egyik fontos célkitűzésének is sikerült eleget tenni: minden magyar cserkész nevében emléktáblát helyeztünk el a múzeumban, melyet nagy örömmel fogadtak a fenntartók.
Folytatás:
A zenekar pörgős zenét játszott, a magyarok zászlóstul-mindenestül bevetették magukat a buli közepébe. Amikor hirtelen elhallgatott a zene, és mindenki visszatért a helyére, hátra arcot vezényeltek a tömegnek, s mivel elvileg leghátul álltunk, most legelőre került a Magyar Csapat. Így közvetlenül az arcunkban álltak az öltönyös, lakkcipős testőrök, kínosan ügyelve arra, hogy még a bakancsaink orra sem érjen a kihúzott madzaghoz. Eközben a tömegből kiszedett önkéntes kenyai cserkészeket befogták a nagyobb fűcsomók és az időközben nagy gonddal lefektetett vörös szőnyeg alatti kövek elsimogatására (ez szó szerint értendő). A szőnyeg elrendezésén egy 10 fős csapat dolgozott kb. 40 percen át (köztük egy porszívózó takarítónő), s ezt csendben, földön ülve kellett figyelemmel kísérnünk , a munka végén a döntés pedig az lett, hogy a szőnyegek nagy részét visszapakolták az autóra és elvitték. Másfél órás késéssel, hatalmas óvintézkedések közepette végre valóban megérkezett Kim-Dzso
akarom mondani a kenyai elnök. Pont úgy nézett ki, mint az ünnepség előtt kezünkbe kapott kis képeken, de a biztonság kedvéért egy nagyobb méretben is kifüggesztették a képét a színpad közepén. A beszédek és a kötelező tapsok után az elnök hivatalosan megnyitotta a 13. World Scout Moot-ot.
Dzsembóóó!
Ma a magyar cserkészek meglátogattak egy helyi árvaházat ahol az épületet festettük ki kivül és belül, facsemetéket ültettünk, játszottunk a gyerekekkel.
