Categories

A sample text widget

Etiam pulvinar consectetur dolor sed malesuada. Ut convallis euismod dolor nec pretium. Nunc ut tristique massa.

Nam sodales mi vitae dolor ullamcorper et vulputate enim accumsan. Morbi orci magna, tincidunt vitae molestie nec, molestie at mi. Nulla nulla lorem, suscipit in posuere in, interdum non magna.

Csapatunk névadója

Csepellényi György pálos szerzetes élete és vértanúsága

Csepellenyi György Pálos vértanú

A világtörténelem és a magyar történelem talán legzavarosabb időszakában született, és élt Csepellényi György pálos szerzetes és vértanú. Sajnos az Egyház sem tudta magát függetleníteni ettől a zavaros történelmi időszaktól. Újabb egyházszakadás sebeit hordozta magán Krisztus varratlan köntöse (reformáció), ami a nyugati világot teljesen szétforgácsolta. Nemzetek, családok és barátok lettek egymásnak ellenségei a vallás nevében.

Csepellényi György Trencsén vármegyében születet 1626-ban a történelmi Magyarország területén, magyar nemesi családból. Édesapja Csepellényi György, édesanyja Pataki Mária. A vallásos nevelést édesanyjától kapta, aki keresztény hitét a midennapi életben krisztusi módon gyakorolta. A szegények, betegek gondozása nem volt idegen a család számára. György gyakran elkísérte édesanyját, amikor alamizsnát osztogatott a rászorulóknak. Ilyen vallásos környezetben formálódott élete. Alig volt tizenhat éves, amikor Sopronbánfalván megkezdte a noviciátusát az egyetlen magyar alapítású rendben. 1643. május 3-án Szent Kereszt feltalálásának ünnepén tette le az ünnepélyes fogadalmát, amivel egész életét Istennek szentelte. Már életében nagy tisztelet övezte, ennek oka, hogy a rendi szabályokat pontosan megtartotta, és alázatos, tiszta életével példát mutatott rendtársainak és a környezetében élő híveknek.

A rendtörténeti dokumentumokban feljegyezték róla, hogy „a bölcsességről s az isteni dolgokról való főiskolákat elvégezte, minden szorgalmatosságát oda irányította, miképpen készíthesse el magát legjobban Isten igéjének gyümölcsöző hirdetésére, ezért különös áhítatos életre adta magát, úgymint hosszas imádságokra, böjtölésekre, testi sanyargatásokra és minden egyéb jóságos cselekedetek beteljesítésére, melyre a szívében buzgó isteni szeretet ösztönözte. Nagy tisztelője volt a Boldogságos Szűznek… Sohase látszott szomorúnak vagy kedvetlennek lenni, hanem mindenkor vidám szívvel és szóval beszélt és tisztelt másokat…”. (Gyéressy Ágoston OSPPE: Boldog magyar pálosok) A rendi tanács döntése alapján kinevezték máriavölgyi majd később zoborhegyi alperjelnek. (1660) A növendékek nevelésével is megbízzák, így újoncmester lesz a máriavölgyi kolostorban. Időközben a vallási ellentétek annyira elszabadultak az országban, hogy a Szentszék „1642-ben a római Collegium Germanico-Hungaricumban végzett Vanoviczy Jánost, a Pálos Rend római prokurátorát, állította a magyarországi missziók élére. A pálosok a jezsuitákkal karöltve főképpen az északi országrészekben végeztek eredményes munkát. Legképzettebb, legkiválóbb tagjait küldte a Rend előjárósága a katolikus papokban szegény, s így a protestánsok számára könnyű térítési lehetőségeket nyújtó vidékekre. Olyanokat, akik nem csak apróbb kellemetlenségek elviselésétől nem riadtak vissza, hanem, ha kellett életüket is áldozták hivatásuk teljesítése közben.”(fr. Lánczos Ambrus OSPPE: Tiszteletreméltó Csepellényi György magyar vértanú élete) Így esett a választás Csepellényi Györgyre is, aki nem erőszakos módon lépett fel a hitvitákban, hanem békés, alázatos szónoki képességekkel. X. Kelemen pápa kinevezte Mezőkövesd, Eger, Füzes vidékére missziós főnöknek. Rövid időn belül eredményes munkát értek el a pálos atyák ezen a vidéken, amit a protestánsok rossz szemmel néztek. Az egri püspök feljegyzéséből tudjuk, hogy a szentéletű szerzetes hét falut térített vissza a protestánsoktól. Ezért a protestánsok elhatározták, hogy megölik Csepellényi Györgyöt. A krónika feljegyzése szerint „1674. március 26-án, húsvét másnapján a protestánsok egy csoportja behatolt a füzéri plébániára, s rabszíjra fűzve magával hurcolta a szemükben oly gyűlöletes Csepellényit. Fogsága hatvan napig tartott, ez idő alatt állandóan bántalmaknak volt kitéve. Napokon keresztül ruhátlanul kellett járnia, megostorozták, leköpdösték, bíborköpenyt húztak rá, hatalmas csomagokat kötöttek vállaira, majd egyikük a hátára ült, és sarkantyúját mélyen az oldalába vágva, futásra kényszerítette.” (Diós István: A szentek élete I.)
A hosszú szenvedést nagy türelemmel viselte bántalmazóiért inkább fohászkodott és néhányat közülük példás magatartásával meg is térített. Azokat, akiket megtérített társaik megölték, és a szentéletű szerzetest még elszántabb dühvel kínozták. Szőke község határában végül a sok kínzatás után 1674. május 24-én lefejezték. Vértanúságát, halála előtti utolsó szavait maga az egri püspök írta meg a rendfőnöknek Benkovics Ágostonnak. Fr. Lánczos Ambrus még azt is tudni véli, hogy György halála előtt meggyónhatott, és szentáldozáshoz is járulhatott Nagy János mezőkövesdi plébánosnál. (Ez azt bizonyítja mennyire nem volt elkülönülve tanbélileg a két felekezet.) Több napon keresztül feküdt ruhátlanul, temetetlenül (teste romlás nyomait nem mutatta az időjárás viszontagságai ellenére sem), míg volt hívei a farmosi templomban el nem temették szentnek kijáró tisztelettel.

1689-ben testét átszállították Sátoraljaújhelyre az ősi pálos kolostorba (ma piarista rendház). Ugyanebben az évben az egri püspök, Fenessey György közbenjárására megindult a szentté avatása amit a történelem viszontagságai és a rendi hagyomány megakadályoztak. (Ősi szokás a pálosoknál, hogy rendtagjait nem kanonizáltatja.)
Ma is nagy tisztelettel emlékeznek rá a pálos atyák, és a jámbor hívek országszerte, különösen Mezőkövesd és Sátoraljaújhely környékén. Tisztelete a rend viszontagságos történelme ellenére sem halványult el, hanem él.
Talán sokan felteszik a kérdést: ma mit lehetne meríteni az ő életéből, ami a mi életünket gazdagabbá tehetné a lelkiéletben? A válaszunk egyszerű és rövid: mindazt, ami világunkból hiányzik. Ez pedig az alázat, a szolgálatkészség, az engedelmesség (Istennek, Egyháznak, elöljárónak), a példamutatás és a megbocsátás. Ezek az erények mind megvoltak Csepellényi Györgyben. Aki igazán keresztény életet akar élni, Krisztusnak és az ő szentjeinek nyomában kell járnia, hogy élet, boldogságát megtalálja. A vértanúk és hitvallók élete ezért mindig időtálló, és soha nem veszítenek eredeti fényükből, hanem az idők folyamán példás életük még ragyogóbbá lesz. Azt gondolom, hogy az ökumenizmus korszakában Csepellényi György élete nem vetít árnyékot a párbeszédre, hanem az igazság fényét ragyogtatja fel számunkra. Az ő csendes élete és vértanúsága egyszer talán minden keresztény felekezetnek érték, és követendő példa lesz, hogy miként ragaszkodjuk Krisztus igaz tanításához, akár a vértanúságot is vállalva. Tudjuk, hogy protestáns felkelők ölték meg, de azt is tudjuk, hogy a katolikus oldalról is történtek meg nem engedett dolgok Jézus Krisztus nevében a történelem folyamán; gondoljunk a keresztes háborúkra és protestánsok üldözésére. Ezek inkább az egyházellenes hatalmak érdekeit erősítették, mint Krisztus Egyházát. Mind két félnek ezért a jövőben arra kell törekednie, hogy vértanúit és hitvallóit felmutassa, mint követendő példát, akik Krisztusért életüket áldozták. Így az igazság és megbékélés fog győzedelmeskedni a világban, és nem a széthúzás szelleme.

forrás: palosrend.hu