Cserkésztúrán a Kerecsensólyom őrs

Csapatunk 2014. március 8-án a Kerecsensólyom őrs által képviseltette magát egy teljesítménytúrán, mely a Szent Tarziciusz Cserkészcsapat kiváló szervezésének és a jó időnek köszönhetően pompásan sikerült.

A túra Pannóniatelepről indult, ahol minden résztvevőt regisztráltak, eláttak csokoládéval, térképpel, továbbá a csapat menetlevelével, melyet állomásonként le kellett pecsételni, így biztosítva azt, hogy a résztvevők a kellő útvonalat tegyék meg, lehetőleg a megadott időn belül.

Természetesen az ellenőrző pontok szintidőn belül való elérése nem okozott különösebb gondot, hiszen a lelkes kis csipetcsapat komolyan vette a túra nevében lévő “teljesítmény“ szót. Olyannyira hamar elérték az első állomást a Kőhegyi turistaháznál, hogy még arra is volt idejük, hogy egy rövid kitérővel a Petőfi-pihenőnél megcsodálják a kilátást, és elfogyasszák a magukkal hozott elemózsiát.

 

 

A Kő-hegyről útjuk a Lajos-forráshoz vezetett, ahol megkapták a második pecsétet a menetlevélre, ami egyben a célba jutás, és az azzal együtt járó emléklap, kitűző és korlátlan mennyiségű zsíroskenyér megszerzésének kulcsa…

A lepecsételt papírral kezükben Pomázra baktattak szépen. A pomázi plébin megálltak, megpihentek, rengeteg teát vedeltek, majd fáradtan, elcsigázva szüleikhez hazatértek.

 

 

 

Barlangászat a Bölény őrssel

 Éppen elkezdett esni az eső, amikorra összeverődött a csapat a Kolosy téren. Csak egy perccel késtük le a buszt, ami jó lehetőséget biztosított, hogy a srácok megvillogtathassák viccmesélő képességeiket. Szerencsére így is időben értünk a barlanghoz, ahol már vártak minket.

 Rövid bölénybőgetés közepette felöltöttük magunkra speciális barlangász ruháinkat és lámpás sisakjainkat, amit Gábor, az egyik túravezetőnk adott ránk. Rövidesen úgy néztünk ki, mint a hét törpe, tehát annyian voltunk, mint a gonoszok.. A bölényszaggal meghintett barlangász házat elhagytuk, hogy felderítsük a mélység titkait. Mielőtt lementünk a barlangba, cserkész szokás szerint imával kezdtük a foglalkozást, majd barlangász szokás szerint “jó szerencsét!”kívántunk. Orsi volt a túravezetőnk, aki sok-sok okossággal töltötte fel tudásbázisunkat. Először egy 10 méter magas létrán másztunk le, majd elkezdtük a barangolást a barlangban. Csúsztunk, másztunk, koptattuk sisakjainkat a nem túl magas, de leginkább igen alacsony kőplafon segítségével. A csapatszellem akkor látszott igazán, amikor egy-egy szűk járaton az előttünk lévő húzóereje és a mögöttünk kúszó tolóereje segített az átjutáson. Megcsodáltuk a barlang mélyén található színháztermet, ami egyben otthont ad a barlang szellemének. Megtapasztaltuk a teljes sötétséget és a valódi csendet, ami persze nem tartott sokáig. Büszkék lehetünk magunkra, mert mindig a nehezebb utat választottuk, hogy bebizonyíthassuk, milyen kemények a Bölények.

A túra végén kék-zöld foltosan kimerülten mondhattuk el a foglalkozás utáni imát. Megköszöntük a túravezetőknek, hogy vigyáztak ránk. Egy tábla csoki és egy zacskó cukorka elfogyasztása után elégedetten térhettünk haza.

Boros Gábor cspk.