A Zsiráf őrs fantáziáját a pünkösd előtti kirándulás megmozgatta. Így keletkezett ez a mese:
RÉMlik? Május 15
Történt egyszer, egy szürke, esős, májusi napon, hogy a Moha raj elindult a sűrű, sötét erdőbe. Délelőtt a nap kisütött még nem sejtetve az erdő gonoszabbnál gonoszabb, rondábbnál rondább, rémisztőbbnél rémisztőbb lakóit, amelyek nem félnek tűztől, víztől, de még a gyerekektől sem.
Alig takarták el a lombok a napsugarakat, éjsötétet bocsátva világunkra, halljuk, hogy valaki kopogva közeledik felénk. A lény minden bizonnyal minket vett célba, mert a hang egyre hangosabbá vált, mintha csak egyre közelebb, és közelebb jönne, mígnem egyszercsak az orrunk előtt láttuk egy csöves csontvázát. Akik csak embert találtak maguk körül, azok mind egymásba kapaszkodva remegtek. Két gyerek azonban még félelmükben sem mutatta a barátság apró szikráját sem, hanem egymás után rohantak el az ellenkező irányba magukra irányozva az alak figyelmét, és útját. Mi ebből csak annyit észleltünk, hogy a csontváz sietve rohan sápadt arcaink láttán.
Az erdő persze nemcsak csontvázakat rejtett, hanem annyi pocsolya-szörnyt is, ahány pocsolyát. Az egyik megfutamodott fiú rendszeresen a csapdájába esett, de aztán mindig kiköpte. Egyszer, egy jól megtermett példánynál átvergődve vártuk, hogy megint megismerkedjek egy újabb pocsolya-szörnnyel. A fiú nem jött, a fák lombjai közt pedig fülsüketítve elkezdett süvölteni a szél. A sortól nem akartunk lemaradni, így inkább továbbmentünk. Biztos a sor elején van a fiú- gondoltuk, de nem sejtettük, hogy ez a gondolat micsoda következményekkel jár majd
A kis csapat töretlenül haladt tovább. A lábunk alatt mozgó talaj, és arcunkba csapdosó ágak sem tudtak akadályozni minket nyomulásunkban. Ám egy semmiből megjelenő villám belecsapott egy fába. Dobhártyát szaggatóan nyikorgott, és PUFF , kidőlt. Hirtelen megjelent a csöves csontváza, és üldözőbe vett minket. Futottunk ahogy csak bírtunk, hátra se mertünk nézni, és a kopogása nem akart abbahagyni. Egyre hangosabban, és egyre gyorsabban kopogott, míg egyszercsak elhallgatott. Megfordultunk, és épp egy pocsolya-szörny ráncigálta, verte a földhöz ide-oda, aztán darabjaira esett, és elmerült.
Sok megpróbáltatáson túlesve egy hajnalpír lepkékkel teli mezőre értünk. De ezek a pillangók nem szálltak virágról virágra, mert a gonosz boszorkány megbénította őket. Tőlük tudtuk meg, hogy a két fiút a vén boszorkány tartja fogva, és virágporért még azt is elárulták, hogy hol találjuk az ijesztő, gonosz, vén boszorkányt. Elhatároztuk, hogy megmentjük rajtársainkat, de tudtuk, hogy ahhoz összeszedett csapatra van szükség, és valakinek kézben kell tartania az akciót. Így sort kerítettünk a király- és királynéválasztásra, melynek a szoros verseny végén Eszti és Gergő lett a nyertese.
Egyszercsak megremegett fölöttünk az ég, és boszit láttuk előtűnni. Tüzes vasvillákkal dobálózott, és rekedt hangon vihogva fenyegetett, hogy átkot bocsát ránk, ha ellene indulunk. Szavai után egyedül a Zsiráf őrs nem hátrált meg, és a királynővel az oldalán katonákat kezdett toborozni és kiképezni a lepkék közül. Ám a király szava erősebb, így győzött a meghátrálás. Ám katonáink nem nyugodtak. Kiképzésünk alatt hatalmasra nőttek, és a fogságba esettekért indultak. Már hozták őket utánunk a biztonságot adó világosságra, amikor a csöves csontváz testvérei bosszújukat véghezviendő, leszakították a lepke szárnyait, de a fiúk szerencsésen célba értek a szárnyakon vitorlázva.
Eme hosszú és izgalmas délelőtt végéhez érve mi sok élménnyel gazdagodva térhettünk haza egy meghitt, és nyugodt ebédre, a fiúk pedig reméljük tanultak a leckéből, és többé nem válnak el tőlünk.
Zsiráf őrs
