Szombat reggel 7-kor találkoztunk Budakeszin a Himnusz-szobornál. Majd elindultunk a Nyugati-pályaudvar felé. Egy röpke 1 órás bicajozás alatt meg kellet javítani egyik cserkésztársunk (Bede Fülöp) pedálját, mert leesett és át kellet TOLNUNK a bicajunkat a Margit-hídon (mert ez a szabály). De a vonat időben startolt és hamarosan meg is érkeztünk Visegrádra, ahol 3 órát kellet várnunk a kompra, pedig elvileg, ha szóltunk volna nekik megvárt volna. De sebaj. Ez a 3 óra bepótolta a reggeli alvás egy részét. De amint eltelt ez a kis idő, zavartalanul átkeltünk a Dunán és indulhattunk megmászni azt a kicsike dombocskát. Egy évig tekertünk fölfele és minden kanyar után elvesztettük a reményt, hogy vége az emelkedőnek. De végül is felértünk és zavartalanul ettünk (én a Rumos kajáját). Ebéd után balesetesen (Doma elesett) legurultunk egy hosszabb lejtőn, ahol volt szembeforgalom. Amint leértünk, fagyiztunk egyet. Ezek után szétnyomott fenékkel eltekertünk Pestre, majd felmentünk a fogaskerekűvel a Széchenyi-hegyre és onnan szépen legurultunk a Szépjuhásznéig, és onnan pedig eltekertünk a Himnusz-szoborhoz, ahol elbúcsúztunk egymástól és hazatekertünk.
Finok Bence (Rozsomák őrs)
Ui.: A túrán készült képek itt láthatók.
A Csapat... akarom mondani Raj
A Dunaparton
