Egy kellemes péntek délután gyülekezett csapatunk 101 cserkésze a csapatotthon előtt. Úticélunk a Vértes szívében rejlő mindszentpusztai kulcsos ház volt. Két külön busz vitt minket e csodás hely közelébe, ahová még néhány kilométer erdei séta után érkeztünk meg. Ám de amilyen szépen hangzik ez, olyan nehézkes volt a valóságban. Rögtön utunk elején az egyik busz konkrétan amikor kikanyarodott a Fő utcára le is robbant (ki tudja, mi az a légrugó??). Így a csapat fele egy órát várakozott, hogy jöjjön egy másik busz. A szálláshoz legközelebbi pontra ahová a busz még el tudott menni már teljes sötétségben értünk. Innentől gyalog nyomultunk tovább a szállásig, ahol a másik busz utasai már korgó gyomorral vártak minket. Miután mindenki lepakolta csomagjait és felszálltunk a repülőgépre, a szépséges utaskísérő hölgyek felszolgálták a vacsorát. Ezután következett a már oly rég óta várt esemény: az alvás!
Másnap reggel arra ébredtünk, hogy a repülőgépünk zuhanni kezdett. De higgadtságát megőrző és bátor pilótánk mindenkit megnyugtatott és remekül letette a gépet egy lakatlan szigetre az óceán közepén.
A szombati nap legfőbb eseménye a próbázás volt. Közel 40 cserkészünk állta meg a helyét a cserkésztörvények és történelmi évszámok, állatok és növények, térképészeti és elsősegély ismeretek, a magyar nemzet sajátosságainak, valamint a tűzrakási és csomózási feladatok területén, a korosztályoknak megfelelő – újonc és I. próba szinteken. A nagyobbak közül két leányzó volt, aki idén kiállta a II. próba nehézségeit: önálló tájékozódási feladatok, tűzrakás és főzés, saját előadás tartása. Csapatparancsnokunk így tehát büszkén oszthatta ki a jól megérdemelt próbajelvényeket minden próbát tett cserkészünknek.
A csapat másik fele ezen a kissé szeles, de napsütéses és kiváló kiránduló idővel megáldott napon a Vértes szebbnél szebb hegyeit, erdőit és mezőit járta be. A délután folyamán, amíg néhány szorgos leányzó készítette a vacsorát, a többiek métáztak a ház melletti mezőn. A visszatértekkel együtt csillag-, terpesz- és mátrixfogóztunk, amik után mindenki vidáman ült le a vacsora mellé.
A vacsora közben kiderült, hogy próbázóink a nap folyamán felderítették a szigetet és hasznos információkat szereztek. Kiderült ugyanis, hogy a repülőgép fekete-doboza amiből végre megtudhattuk volna miért is kellett kényszerleszállást végeznünk a bennszülöttek birtokába került. Ezért mindenki zseblámpát ragadott, számot rakott a fejére és skalpot tűzött a nadrágjába, hogy szembeszálljon a bennszülöttekkel. Nehéz terepen, vad csatározások után kiváló csapatmunkával végül sikerült megszerezni a fekete-dobozt. Így mindenki boldogan térhetett nyugovóra.
Vasárnapi reggelünk a szokásos takarítással és rendrakással telt, amiben minden szorgos cserkészkéz kivette a saját részét. Miután a rend és tisztaság eluralkodott a szigeten, pilótánk összehívta az embereket, hogy fény derüljön a fekete-doboz tartalmára. Mindenki összeesküvésre gyanakodott, izgatottan vártuk, hogy vajon a katona vagy az arab sejk az közülünk, aki ide kényszerített minket erre a lakatlan szigetre… De mint kiderült, csupán műszaki hiba okozta azt, hogy két napot az óceán közepén kellett töltenünk.
Végül a cserkészek újabb csodás élményekkel gazdagon térhettek haza a finom vasárnapi ebédre
A portyáról készült többi képet ide kattintva tekintheted meg.
